nyivákolás
nyivákolás főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
1. A nyivákol (1) igével kifejezett cselekvés, állati hang a (jelenség); az a tény, hogy vmely állat, főként macska v. kis kutya nyivákol. A kismacska nyivákolása. Idegesít ez a nyivákolás.
2. (gyak. rosszalló) A nyivákol (2) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, hang(jelenség); az a tény, hogy vki nyivákol; éles, vékony, fülsértő sírás, nyöszörgés. A csecsemő nyivákolása. Éktelen nyivákolást hallott. Kétségbeesett nyivákolás hasította végig a levegőt. (Mikszáth Kálmán)
