nyivog
nyivog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Kutya, denevér v. más állat, ill. kölyke> izgatottságot kifejező vékony, rendsz. szaggatott éles, síró hangot hallat. Nyivog a róka kölyke. A toronyban baglyok nyivogtak. A kopó a vad nyomában hangosan nyivogott. A gyász éjnek denevéri nyivognak. (Csokonai Vitéz Mihály) A ló, ha … veszélyt érez, horkol, kapál és nem megy odább; a kutya szűköl, és nyivogva búvik el. (Tolnai Lajos)
2. (tájszó, rosszalló) <Ember, gyermek> ilyenféle siránkozó, nyöszörgő hangot hallat. Mért nyivog az a gyerek? A kapuban vénasszonyok nyivogtak. Ki nyivog itten? (Katona József)
nyivogás; nyivogó.
