nyújtózik
nyújtózik [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon) (-t ragos mértékhatározóval is).
1. Fáradt, gémberedett v. álomtól zsibbadt tagjait erősen megfeszítve, rövid időre kinyújtja, majd lankadtan visszaereszti. Jót nyújtózott. Egyet nyújtózott, aztán kiugrott az ágyból. Egyet nyujtózom, és Aztán tied vagyok, Imádott heverés! (Petőfi Sándor) Magamagáról … eleven képet ád, amint … nyújtózik, ásít, nyög, orrát piszkálja. (Péterfy Jenő) Hogy belső izgatottságát legyőzze, nagyot nyújtózott s nagyot ásított. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Erőlködve v. erejét megfeszítve, magasabban v. messzebb levő tárgy után nyúl. Állj fel, ne ülve nyújtózz utána! || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy> magasba nyúlik; ágaskodik. Magas kútágas nyújtózott középett. (Madách Imre)
3. <Személy> tagjait kinyújtva hever, pihen; elnyújtózik. A füvön nyújtózik. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen. (Petőfi Sándor)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat> elterülve, holtan fekszik. Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza … Csöndesen nyujtózik hátán a szekérnek, Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek. (Arany János) Negyednap az emlős állatok pusztultak el, ott nyújtózva az emberek lábainál. (Jókai Mór)
5. (sport, bizalmas) Nyújtón tornázik. Egész délután nyújtóztak a tornateremben.
Igekötős igék: elnyújtózik; felnyújtózik; kinyújtózik; végignyújtózik.
nyújtózó.
