ocsú
ocsú [ú v. u] főnév -t, -ja
1. (népies) A kicsépelt gabonának rostáláskor különváló szemetes alja, törmeléke. Ocsút szór a csirkéknek. Az asszony baromfiakat etetett, odavetette nekik az ocsút. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Emberi közösségnek> vmilyen szempontból legkevesebbre értékelt része. Ó emberek seprűje és ocsúja, Ó hályogos és tályogos nevek. (Juhász Gyula)
ocsús.
