orrol
orrol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (bizalmas) Duzzogva neheztel. Orrol vmiért; orrol vmi miatt vkire; orrol rám.
2. tárgyas (elavult) Rossz néven vesz vmit. Az öreg Deákok orrolták Dóra kisasszony iránti vonzalmunkat. (Kemény Zsigmond) Az őszinte szót orrolná… (Vas Gereben)
3. tárgyas (ritka, tájszó) Szagol, orrával érez, szimatol vmit. A tinó az égre néz, s orrolja a szellőket. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: megorrol.
orrolás; orroló.
