orront
orront tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. (elavult, irodalmi nyelvben) Orrával érzékel vmit; szagol. Antal… nem orrontá a fűszerillatot, nem ízlelte a bor zamatját. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies) <Bizonyos jelekből> sejt, gyanít vmit. A palotadámák rebesgették, a hoppmester szintén orrontá … (Kemény Zsigmond) Csalfaságot orront … (Jókai Mór)
Igekötős igék: megorront.
orrontó.
