1. (csak egyes számban) Az ostoba (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; gyatra észbeli képesség; tompa ész, butaság. Dühítő ostobaság. Viselkedése nagy ostobaságra vallott. Egy méteres vízben már igen vígan jár a hajó. Azért ilyen szélesek és idomtalanok. Azt lehetne gondolni, hogy ostobaságból van ez így, pedig dehogy: észből, hogy széles teste ne sokat merüljön s teherrel. (Tömörkény István) || a. (csak egyes számban) Vkinek (vminek) ostoba (1, 3) volta. Vki szavainak ostobasága. Bosszantó ennek a könyvnek az ostobasága. Nem értem ostobaságodat!
2. Ostoba beszéd, ostoba megnyilatkozás; butaság, marhaság. Ostobaságot beszél, mond. Ennél nagyobb ostobaságot még nem hallottam. || a. Ostoba cselekedet, ostoba dolog; butaság, marhaság. Ostobaságo (ka)t csinál, követ el. Láttál már ilyen ostobaságot? Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi hivatalos nyelvezetünk. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely jelentéktelenebb, de bosszantó, zavaró körülmény. Mindig közbejön valami ostobaság!
ostobaságú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.