önállósul
önállósul [n-á] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (1945 előtt) <Személy> önállóvá (1a), önállósítottá válik. A cég felbomlása után az egyik segéd önállósult.
2. (sajtónyelvi) <Állam, intézmény> önállóságot (3) nyer, ill. biztosít magának; önállóvá válik. Indonézia önállósult.
3. <Vmely szellemi megnyilvánulás, tevékenység> önállóvá (3b) v. egyénivé, sajátos jellegűvé válik; önállósodik. Gondolkozása, munkamódszere, stílusa önállósult,
önállósulás; önállósuló; önállósult.
