önállótlan
önállótlan [n-á] melléknév -ul, -abb (rosszalló)
Olyan <személy>, akiben nincs önállóság (3), aki más(ok)tól függ v. hozzá(juk) igazodik, aki elhatározásaiban, cselekvésében nem önálló. Önállótlan gyerek, leány. Felnőtt létére is önállótlan. Fogott az eszem, de önállótlan voltam teljesen. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen személyre jellemző. Önállótlan gondolkozás, magatartás, vélemény. Egyikük sem szerette a feltűnő, hatásos dolgokat … és az iskolás ízű, önállótlan lelkesedéseket bizonyos nagy szellemekért és műalkotásokért. (Kaffka Margit)
