önhittség
önhittség [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
Az önhitt melléknévvel kifejezett jellembeli tulajdonság; elbizakodottság. Nevetséges önhittség. Az önhittség mindig ellenszenves. Elbizakodottság, önhittség nem volt s nincs bennem. (Táncsics Mihály) Vállán … bibor van, önhittség szemében. (Madách Imre) || a. Vkinek, vminek önhittsége. Mosolyának, szavainak önhittsége, önhittsége már-már gőggé fajul.
