önigazolás
önigazolás [n-i] főnév (választékos)
Vmely mentségre, magyarázatra szoruló tettnek megokolása, igazolása annak a részéről, aki tette, elkövette. Erőszakolt, gyatra, sikeres, szánalmas önigazolás. Önigazolásul arra hivatkozott, hogy … Ki volt csinálva Bécsben, hogy Trenk Frigyest … a poroszok kezébe juttassák. S ez az annyi természetes ésszel megáldott lángész oly … buta módra ment bele a kelepcébe, hogy maga sem tud az önigazolására egyebet felhozni, mint véghetetlen elbizakodottságát. (Jókai Mór)
önigazolási.
