önteltség [tárgyas v. cs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Az öntelt melléknévvel kifejezett jellembeli tulajdonság; önhittség. Nincs benne semmi önteltség. Önteltség volt tőle baráti ragaszkodásomban … többet látni a valónál. (Kemény Zsigmond)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.