összecsapzik
összecsapzik tárgyatlan ige -ott, -ana (-anék), -zon (-zék) (csak 3. személyben haszn.) (ritka, irodalmi nyelvben)
<Ember haja, állat szőre nedvességtől, izzadságtól> kuszáltan rendetlen csomókba áll össze. Egy rongyos ember jött be az ajtón … haja összecsapzott homlokán. (Jókai Mór) Beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. (Mikszáth Kálmán)
összecsapzó; összecsapzott.
