összecsatol
összecsatol tárgyas ige
1. Csattal összekapcsol vmit. Összecsatolja az övét. || a. Csattal ellátott szíjjal, övvel összeköt vmit. Összecsatolja a könyveit. || b. <Két v. több dolgot gemkapoccsal, hurokkal, lánccal, akasztó készülékkel> egymáshoz erősít, egymáshoz kapcsol (rendsz. úgy, hogy szükség esetén könnyen szét lehessen választani). A csilléket, a vasúti kocsikat összecsatolják. A két csónakot összecsatolták.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személyeket> egymáshoz köt, fűz. Ott a jegygyűrű az ujján …, mely összecsatolja őket örökre. (Mikszáth Kálmán)
összecsatolás; összecsatolható; összecsatoló; összecsatolt; összecsatoltat.
