összecsíp
összecsíp tárgyas ige
1. <Csipesszel, fogóval> kapocsszerűen összefog vmit. A cipész összecsípi a felsőrészt a fogóval. A sebész összecsípte a bőrt.
2. Több helyen, ill. nagy felületen sokszor megcsíp (1). A bolhák, a darazsak összecsípték. Kezét összecsípte a csalán.
3. Összecsíp vmit: <savas, maró anyag> vmely testrész több helyén csípő, fájdalmas érzést okoz. Az ecet, a paprika összecsípte a nyelvét.
összecsípés; összecsípet; összecsípett; összecsíphető; összecsípő.
