összezár
összezár tárgyas ige
1. <Két v. több embert v. állatot> egy helyre, együvé zár. A két tolvajt összezárták.
2. Vmit összezár: vminek mozgatható és egymástól eltávolítható részeit úgy hajlítja, hogy közvetlenül, szorosan érintsék egymást. Összezárja a körzőt, az ollót; összezárja a markát, az öklét. A bogár összezárta a szárnyait. A tengeri tulipán egyszerre összezárja szirmait. (Jókai Mór)
összezárás; összezárat; összezárható; összezáró; összezárt.
