összezavar
összezavar tárgyas ige
1. (ritka) <Folyadékot> nagyobb mértékben felzavar. Összezavarta a forrás vizét.
2. Összezavar vmit: vminek a rendjét egészen megzavarja. Összezavarja az iratokat, a kártyákat, a könyveket, a szálakat; összezavarja a számításokat, terveket, ügyeket. Az egyik köti a hálót, a másik felbontja, eltépi, összezavarja. (Móricz Zsigmond)
3. Összezavar vkit, (ritka) összezavarja vkinek a fejét: vkinek a gondolkodását teljesen megzavarja. Egymást követő kérdéseivel összezavarta a gyereket. Mint vad, mikor a vadász csője durran, | … egy percre megszédül, zihál… | Úgy Jób. – Tétováz … inog … Homály, | … nyomasztó setét Összezavarja szegény vén fejét. (Kiss József)
4. <Két v. több személyt v. dolgot> egymással helytelenül azonosít v. felcserél; összecserél, összetéveszt, összekavar. Összezavar vmit vmivel; összezavar vkiket v. vmiket. Egészen összezavarta a neveket. A német ember a d és t … betűket [= hangokat] összezavarja. (Csokonai Vitéz Mihály) Oly ébren álmodom, hogy már szinte összezavarom a megtörtént dolgokat azokkal, amiket álmaimban látok. (Jókai Mór)
5. (ritka) <Személyeket, állatokat> egy helyre, együvé zavar.
összezavarás; összezavarható; összezavaró; összezavart; összezavartat.
