őszinteség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az őszinte (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; egyeneslelkűség, nyíltszívűség. Nyers őszinteség. Legvonzóbb tulajdonsága az őszinteség. Kíméletlen őszinteséggel mond ki mindent. Bocsáss meg, néha csevegő A bánat is, kivált ha megnyilik Őszinteség és részvét előtt. (Vörösmarty Mihály) Nincs szebb dolog, mint az őszinteség; Elrejtett gyertya mi haszonra ég? (Arany János) Diskurzusaink … érdekesebbek voltak a normális beszélgetésnél. És ezt nem az én ötletességem tette, hanem a lány érzelmi gazdagsága, tökéletes őszintesége. (Hunyady Sándor)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.