park
park főnév -ot, -ja
1. Olyan nagyobb díszkert, melyben facsoportok, bokrok, virágos és pázsitos részek váltakoznak, és amelyet néha szobrok, szökőkutak is díszítenek. A parkban sétál. A park fái közt gyermekek játszanak. Le és fel jártam a parkban, Mint aki valakire vár. (Tóth Árpád) Sűrű park közepén oszlopos kastély emelkedik. (Nagy Lajos) || a. Nemzeti park: <némely külföldi országban> természeti szépségei v. ritka állat- és növényvilága miatt védettnek nyilvánított terület; területvédelmi terület.
2. Egyfajta közlekedési eszközök v. mozgó harci gépek (ágyúk, hadihajók stb.) összessége, ill. telepe. Tüzérségi park: a tüzérségi tűzfegyverek összessége.
Szóösszetétel(ek): 1. parkbelépő; parkrészlet; 2. angolpark; autópark; kocsipark; őspark.
parki; parkos.
