píp
píp főnév -et, -je [ë, e]
1. (népies) A szárnyasok nyelvén támadt kóros bőrkeményedés. A tyúkok a nagy melegben pípet kaptak. Ez tán nem is annyira angina, mint … píp, minő a madárnak szokott lenni. (Arany János) Nyögnek az asszonyok: pipet kapott a csirke! (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, tájszó, tréfás) (Olyan szomjas vagyok, hogy mindjárt) pípet kapok: borzasztóan szomjas vagyok, gyötör a szomjúság. Töltsetek már, mert mindjárt pípet kapok.
