pusztázó
pusztázó melléknév és főnév
I. melléknév (népies, régies) Olyan <személy>, aki a pusztán (I. 1) él, ill. a pusztákat járja. Pusztázó zsivány. Egy napon a verem előtt megállott egy lovas városi pusztázó katona. (Tömörkény István) || a. (ritka) Nomád (I. 1–2).
II. főnév -t, -ja (történettudomány) (Megyei) csendbiztos, pandúr; perzekútor. Épp arra halad a lovas pusztázók őrjárata. (Tömörkény István) A perzekútorok – akiket magyarul pusztázóknak hívtak, meg pandúrnak, – érezték, hogy most jön a feketeleves. (Móricz Zsigmond)
