pusztít
pusztít ige -ott, -son; -ani v. (-ni)
1. tárgyas <Vki embert v. más élőlényt> nagy tömegben öl, gyilkol, irt. Pusztítja az ellenséget. Pusztítsuk a kártékony vadakat. Miért pusztítod a szegény madarakat? || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Állat> nagy kárt tesz vmiben, vminek az állományát nagyon ritkítja, fogyasztja, irtja. A seregély pusztítja a szőlőt v. a seregély pusztít a szőlőben. Vaddisznó pusztít a kukoricásban. A háziasszony … baromfiait görény és róka erősen pusztíták. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás, túlzó) Vki nagy mennyiségben fogyaszt vmit, sokat használ vmiből. Pusztítja a kenyeret. Sok ruhát pusztít. A gyerekek pusztítják a befőttet. Pénzt pusztít. Ez a szoba, hol én most … Pusztítom a papirost, … Csizmadia műhely volt. (Arany János)
2. tárgyas (tárgy nélkül) <Természeti csapás, járvány> nagy tömegben emberáldozatokat szed, v. dühöngve, tombolva nagy anyagi károkat okoz. A faluban tűzvész pusztított. A Tisza vidékén gyakran pusztított az árvíz. Sínlődik az emberiség … Mindegyre pusztít a láz, S már egy egész ország esék Áldozatául. (Petőfi Sándor) Már megfogant a fekete halál, Mely a várost pusztítja. (Madách Imre) || a. (tárgy nélkül) (irodalmi nyelvben) <Természeti jelenség> dühöng, tombol. A tengeren állandóan viharok pusztítottak. (Kuncz Aladár)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Ellenség, rabló stb.> garázdálkodva fosztogat. A betört ellenség mindenfelé pusztította az országot. A környéken elhatalmasodott zsiványbanda pusztít.
4. tárgyas (régies) Erdőt pusztít: erdőt irt.
Igekötős igék: elpusztít; kipusztít; lepusztít; szétpusztít; végigpusztít.
pusztítgat; pusztítható; pusztító; pusztított; pusztíttat.
