rámond
rámond tárgyas ige
1. Vaktában mond vmit arra, ami az előbb elhangzott. Csak úgy rámondott egy nevet. || a. (ritka) Vkinek a szavaihoz kapcsolódva mond <igent, nemet>. Rájmond | Nem olyan ember, ki minden „igent” rámond: Makacs ellenállást, nagy viadalt készit. (Arany János)
2. (ritka) <Szöveget vmely dallamra> énekel. Hegedűn játssza a dallamot, és rámondja a verset.
3. (népies, régies) Ráolvas (3). A javasasszony rámondta igéit a betegre.
4. (rendsz. tárgyi mellékmondattal) (bizalmas) (Vmire) rámond vmit: vmiről szóban v. írásban állít, kimond vmit, gyak. elegendő alap nélkül vmit vminek mond, vmilyennek értékel. Erre a versre rámondhatjuk, hogy klasszikus. A tételre kellő kritika nélkül rámondták, hogy helytelen. Mindent rá mertem volna mondani, csak ezt nem. || a. (Vkire) rámond vmit: vkit alaptalanul vádol, rágalmaz vmivel. Vö: mond (7). Mindenféle rosszat rámond. || b. Rámondja az áment vmire: a) végső jóváhagyását adja vmire; b) befejez vmit.
rámondás; rámondat; rámondható; rámondó; rámondott.
