rámordul
rámordul tárgyatlan ige
1. <Állat> hirtelen morogni kezd vkire, vmire. Vö: mordul (1). A kutya rámordult az ingerkedő gyerekre.
2. Haragosan, mogorván rászól, ráförmed vkire. Vö: mordul (2). Rámordult a gyerekekre, hogy ne lármázzanak. Hallgass, rongy fattyú! – mordul rá a török … És fenyegetően rázza az öklét. (Gárdonyi Géza)
rámordulás; rámorduló.
