ránézés
ránézés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A ránéz igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki vkire, vmire ránéz. Az átható ránézést figyelmeztetésnek vette. László a leányt vizsgálta. Első ránézéstől fogva szépnek és … kívánatosnak találta. (Nagy Lajos) || a. Ránézésre v. első ránézésre: felületes, futólagos megtekintés alapján. Illavay az első ránézésre megtudott annyit, hogy ezek nem császári tisztek. (Jókai Mór)
2. (ritka, régies) Az a cselekvés, hogy vki szemmel megver (4) vkit. Micsoda hatalma van ennek a némbernek fölöttük? Igazán tud-e ez rontani a bezárt ajtókon keresztül, ránézéssel, ráolvasással? (Jókai Mór)
