rang
rang főnév -ot, -ja
1. (1945 előtt) <Kizsákmányoláson alapuló társadalomban> törvényesen megszabott v. a közfelfogás által elismert olyan sorrendi helyzet, amely meghatározza a vkinek, vminek kijáró tiszteletet és címet. → Alacsony rang; magas rang; rangban emelkedik; rangjához illően él; vmely rangig → viszi; rangon alul; rangján alulinak érez vmit; elér vmilyen rangot; rangját → köti vmihez; → leteszi rangját. A rangok és címek kórsága. Kapaszkodás a rangok után. Mert attól félt [György], hogy a Miklós erős karja | Az ő hirét nevét homályba takarja; Mert – dejszen tudja azt az ő gonosz lelke, Öccsét rangja szerint miért nem nevelte. (Arany János) Rangra … nem volt egyforma a társaság, .. . volt itt nagy úr, de falusi jegyző is. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies, választékos) <Kizsákmányoláson alapuló társadalomban> magasabb társadalmi helyzetet biztosító méltóság. Ez a hiú fényt s rangokat vadássza, … Emez dühödve pusztít, öl, rabol. (Berzsenyi Dániel) Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. | De él az arany és a vér. (Ady Endre) || b. Hivatali beosztás, ill. vmely hivatali beosztásnak megfelelő munkakör v. hatáskör. Miniszteri rangban van.
2. <A katonaságnál> előléptetés, kinevezés során nyert és az elöljárói sorrendet meghatározó fokozat; rendfokozat. Hadnagyi, őrvezetői, tiszti, tábornoki rang; magas rangot visel; rangját veszti. Rangjától megfosztották. Visszakapta régi rangját. Őrmesteri rangja van és vitézségi érme, de már nem katona. (Karinthy Frigyes) || a. (1945 előtt) <Köztisztviselőknél> a fizetési osztálynak, ill. a hivatali beosztásnak megfelelő szolgálati fokozat. Miniszteri tanácsosi rang.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a társadalomban betöltött szerepéből következő kiemelkedő jelentősége. Az intézet rangja nem engedi meg, hogy… Klasszikusok játszása ad igazán rangot egy színháznak.
Szóösszetétel(ek): rangegyenlőség; rangéhes; rangemelés; rangfosztás; ranghely; rangjel; ranglajstrom; rangszám; rangviszály; rangviszony; rangvita.
