ráparancsol
ráparancsol ige
1. tárgyatlan (gyak. felszólító módú határozói mellékmondattal) Ráparancsol vkire (, hogy…): vkinek határozott, szigorú parancsot ad vmire nézve, ill. erősen megparancsol vkinek vmit. Ráparancsolt, hogy az ajándékot azonnal vigye vissza. Megírták a miniszternek, s a miniszter ráparancsolt az eklézsiára … (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (ritka) Vkire ráparancsol vmit: a) megparancsolja neki, hogy vegyen magára vmely ruhadarabot. Az asszony ráparancsolta a kabátot, hogy meg ne fázzék. b) vmely cselekvést, magatartást parancsol, rákényszerít, ráerőltet. Hallgatást parancsalt rá. || a. tárgyas (ritka) Vmire ráparancsol vkit: vmely közösséget paranccsal kényszerít, hogy fogadjon el vmely személyt vmely hatáskörben, megbizatásban. Egyik-másik fejedelmet a török parancsolta rá Erdélyre.
Vö: parancsol (2a, 2c).
ráparancsolás; ráparancsolható; ráparancsoló; ráparancsolt; ráparancsoltat.
