rápattan
rápattan tárgyatlan ige -t
1. Hirtelen, nagy gyorsasággal felszáll, felugrik vminek a tetejére. Rápattan a biciklire, a lóra. A grifmadár épen fiait etette, | Jánosnak valami jutott az eszébe. | Oda lopózkodott a fészekhez lassan, És a grifmadárra hirtelen rápattan. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) <Szilárd anyagnak, pl, kőnek, vasnak ütéssel leválasztott darabja> nekivágódik vminek. Az izzó vasnak egy szikrája rápattant a ruhájára.
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Hevesen v. ingerülten, rendsz. hirtelen kicsattanó hangon ráförmed vkire, nekitámad vkinek. Vö: pattan (4). Nem szerette a síró férfiakat, idegesen dobolt ujjaival az asztalon, aztán rápattant indulatosan … (Mikszáth Kálmán)
rápattanás; rápattanó; rápattant.
