rárohan
rárohan tárgyatlan ige
<Állat, ember> rohanva, nagy erővel és lendülettel rátámad, ráveti magát vkire, vmire. A kutyák rárohantak az idegenre. Úgy rohannak rám, mint ellenségre, Bár hozzájok hív valék. (Csokonai Vitéz Mihály) Egész energiájára szüksége volt, hogy rá ne rohanjon a szép, fekete fiúra. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Élettelen, nagy tömeg, test> nekicsapódva rázúdul vkire, vmire. Óriási tömeg gáz … rárohan gőzkörünkre. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Elvont, dolog> váratlanul, hirtelen megjelenve lecsap vkire és meglepi. Rárohannak a gondok; egyszerre rárohant minden megpróbáltatás. || c. (átvitt értelemben, ritka) Rárohan (vkire): <személy> korholva, szidva, szemrehányón v. felelősségre vonással nekitámad vkinek. Csúnya szavakkal rohant rá a szomszédjára. Rá is rohannak menten: – Miféle pénzekről beszélsz te? (Mikszáth Kálmán)
Vö: rohan (1b).
rárohanás; rárohanó; rárohant.
