ráront
ráront tárgyatlan ige
Ráront vkire: meglepetésszerűen s nagy erővel rátámad, rátör vkire. Rá rontott a török a francia népre. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Ráront vkire: találkozáskor szidással, szemrehányással, hirtelen, meglepetésszerűen rátámad vkire. Mindenért azonnal ráront. Teleki Mihály még mindig Gyulafehérvárott időzik …, mikor már minden panaszost … el bírt utasítani küszöbétől, akkor meg majd a fejedelem, majd a török követ ront rá a maga ügyeivel. (Jókai Mór) Dani bácsi … mérgesen rárontott Altorjayra. (Mikszáth Kálmán)
Vö: ront (II. 1, 2).
rárontás; rárontó.
