ráruház
ráruház tárgyas ige
1. (hivatalos) Vmit ráruház vkire, vmire: jogot, hatáskört, szerepet, kötelességet <bizonyos időre v. örökre> átenged vkinek, vminek, ill. áthárít vkire, vmire. Ráruházom ezt a jogot. Ráruházták azt a szerepet, hogy… Ó Felsége még a kegyelmezési jogot is ráruházta. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Vmely nevet ráruház vkire: nevet ad neki, elnevez vkit. Kukorica között találtak engemet, | Ugy ruházták rám a Kukorica nevet. (Petőfi Sándor)
2. (hivatalos) Vmit ráruház vkire, vmire: vagyont, értéket jogi formák között tulajdonává tesz vmely természetes v. jogi személynek; átruház. Minden vagyonát ráruházta az unokaöccsére. || a. (átvitt értelemben, választékos) ráruház vkire vmit: megajándékoz, ellát vkit v. vmit vmivel. A tavasz ráruházta minden szépségét a természetre. Mily ész, a szellem mennyi bája Ruház rá új meg új kecset! (Gyulai Pál)
Vö: ruház (2, 3).
ráruházás; ráruházható; ráruházó; ráruházott; ráruháztat.
