rásüt
rásüt ige
1. tárgyas <Tűzfegyvert> vkire célozva elsüt. Rásüti fegyverét vkire v. vmire. A betyár rásütölte pisztolyát a pandúrokra. A puskámnak meg volt töltve az egyik csöve: rásütöttem, de az én verebem föl se vette. (Mikszáth Kálmán) Fogja a puskát …, s mind a két csövét egyszerre rásütötte az ellebbenő darvakra. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (átvitt értelemben is) <Bélyeget, jegyet> vkire, vmire izzó bélyegzővassal rányom, ráéget. Rásüti a → bélyegét vmire v. vkire. A marhák tomporára, patájára rásütötték a tulajdonos bélyegét. A kádár a hordóra rásüti az űrtartalom jelzését. A középkorban a bűnözők és a gályarabok testére rásütötték a (szégyen)bélyeget. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg | Isten teremtményén, s ki rá süti: | Isten kezét el nem kerülheti. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) <Szégyenletes dolgot> ráfog, rábizonyít vkire. Rásütötték a hazugságot, hibát, bűnt. Ha Kornis … lőtt volna, a marsall ne süsse a dolgot rá. (Kemény Zsigmond)
3. tárgyatlan <Fényforrás, ill. annak a fénye> rávilágít vkire, vmire. Rásüt a nap; rásüt az isten → napja; rásüt a hold, a lámpa vmire. Rásüt az esthajnal | Vásárhelyi tóra. (Arany János) A tájra rásüt a hold. (Radnóti Miklós)
Vö: süt (4, 4a, 4b, 5, 7b).
rásütés; rásüthető; rásütő; rásütött; rásüttet.
