rávág
rávág ige
1. tárgyatlan Hirtelen erősen ráüt vmire, vkire. Rávágott az asztalra. Rávágott egy korbáccsal a kutyára. Barátságosan rávágott a hátamra. Ne beszélgess annyit avval a lóval – látod, hogy nem hisz a szónak –, hanem vágj rá az ostorral! (Vas Gereben) Vidáman ütögeti a parazsat, rávág a tűzre, úgy, hogy az szikrázva nagyot lobban. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas Rávág vmilyet v. valahányat: hirtelen vmilyen v. vhány erős ütést mér rá. Fájnak a tagjai, mintha huszonötöt vágtak volna rá. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. válaszként> hirtelen, határozottan kimond vmit. Azonnal rávágta a választ. Habozás nélkül rávágta az igent. [Ki itt a legbátrabb?] – Én – vágta rá a legkisebbik fiú. || a. (átvitt értelemben) Rávágja a rímet: gyorsan rímel vmely szóra.
Vö: vág (II. 1a).
rávágás; rávágható; rávágó; rávágott.
