rémült
rémült melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <ember, állat>, akit, amelyet rémület fogott el. Rémült asszonyok; halálra rémülten. A gyermek rémülten szaladt anyjához. A kis utcákon alacsony sváb házak …, a lakók őrt álltak előttük … összedugott fejekkel, mint a rémült csorda. (Kaffka Margit) A nép ahelyett, hogy rémülten futott volna szanaszét a betyárok hírére, hazafias nótákba kezdett. (Móricz Zsigmond)
2. Rémületre valló; nagy ijedtséget kifejező, tükröző. Rémült arccal; rémült sikoltás. Rég kereslek; jer, vidítsad Rémült lelkemet. (Vörösmarty Mihály) Rémült imákat suttogok az éjnek | s nem alszom el az éjszaka. (Kosztolányi Dezső) A rémült feszültség … állandó figyelemmé alakult. Szakadatlan résen állottam. (Móricz Zsigmond)
