rét [1]
rét [1] főnév -et, -je [e, e]
1. Széna termesztésére használatos természetes vagy mesterséges (tehát fűmaggal bevetett) füves terület, amelyen rendsz. már csak akkor legeltetnek, ha több kaszálás már nem remélhető; kaszáló. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint a → fűszál a réten. Az én rózsám szénát kaszál a réten. (népköltés) Gyep, rét, vetés, mind más szint játszva zöldül. (Arany László) Amit a gereblye négyszerre föl nem vesz, azt bizony ötödszörre is a réten hagyja. (Mikszáth Kálmán) || a. Tág. ért. mező, legelő v. szántóföld. Ezer ökre hízik a kövér réteken. (Csokonai Vitéz Mihály) Túl a réten, néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van. (Petőfi Sándor) Mi ültetjük a világ fáját, | begyűjtjük a rét gabonáját. (József Attila) Zsongva ring a rét | s … szíved átveszi ütemét. (Szabó Lőrinc)
2. (tájszó, régies) Mocsaras, vizes, sík terület. Legelőn a két ló: menni kell érette, Oda, hol a tábor lovai legelnek, | Locsogó zöld rétben, Lányi folyó mellett. (Arany János)
Szólás(ok): más rétjébe vágja a kaszáját: elszereti vkinek a kedvesét, feleségét.
Szóösszetétel(ek): rétgazdálkodás; rétgazdaság; rétgyalu; rétművelés; rétöntözés; rétpénz; rétterület.
