ritkít
ritkít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. Folyamatosan ritkábbá (1, 3) tesz vmit. Ritkítja a kukoricát, az ellenség sorait, a széksorokat, a vetést. A falu határában éppen akkor ritkították az erdőt. Egyre ritkítja látogatásait. Kezd távozni azonban az éj s ritkítja homályát … (Vörösmarty Mihály) || a. (nyomdászat) Ritkítva szed v. gépel vmit: nyomtatott v. géppel írt betűket a szövegrész fontosságának kiemelése végett a szokottnál nagyobb térközzel sz. v. g. Ezt a mondatot ritkítva szedték. A szaggatott vonallal aláhúzott szavakat ritkítva kell szedni.
2. Párját ritkítja v. ritkítja párját: nagyon kevés hozzá hasonló van; különleges, egyedülálló. Olyan derék ember, hogy ritkítja párját. Meg is lehetett Ankerschmidt gazdaságát nézni, mert ez ritkította párját a vidéken. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kiritkít; megritkít.
ritkítás; ritkítgat; ritkítható; ritkító; ritkíttat.
