ritkított
ritkított melléknév -an, -abb
Olyan, amit (meg)ritkítottak. Ritkított erdő, haj, levegő. || a. (nyomdászat) Kiemelés végett egymástól a szokottnál nagyobb távolságban elhelyezett <betűk v. ezekből álló sor, szedés> (pl. ritkított betűk). [A hírt] ritkított betűkkel hozta egy szép napon az öreg „Pesti Napló”. (Mikszáth Kálmán)
