roppant [1]
roppant [1] ige -ott, -son; -ani (-ni) (ritka, hangutánzó)
1, tárgyas Úgy szorít, nyom, terhel v. hajlít vmit, hogy az hirtelen reccsenéssel törik, roppan. Mogyorót roppant a fogával. Mielőtt kettőbe roppanthatta volna … a vesszőt, valaki megfogta gyöngén a kezét. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Ilyen módon szorítva, nyomva, terhelve v. hajlítva vmit roppanó hangot kelt. Roppant egyet vmin. Nagyot roppantott a derekán.
Igekötős igék: megroppant összeroppant; szétroppant.
roppantás; roppantó; roppantott.
