sajtár
sajtár főnév -t, -ok, -a v. -ja, (tájszó) zsajtár, zsétár, zséter [ë] -t, -ek, -e [ë, e]
1. Régen dongákból, ma rendsz. zománcozott fémből készült egyfülű edény, amelybe a tejet fejik; rocska. Tele a sajtár; kimossa, ölébe veszi a sajtárt. Julcsa … ott guggolt a sajtárral az ölében. (Petőfi Sándor) Egyenkint eresztgetik a juhokat .. . egy kis ajtón át, melynél a juhász ül a zsétárral, s megfeji mielőtt elbocsátaná. (Mikszáth Kálmán)
2. (tájszó) Kisebb kétfülű dézsa. Sajtárral hozzák [a tarhonyát], mint disznónak a moslékot. (Vörösmarty Mihály)
3. jelzői használat(ban) <Vmiből, rendsz. folyadékból> annyi, amennyi ebbe belefér. Egy sajtár tej, víz. Fridrik szakács perbe szállván a dajkával, Leöntötte nyakát egy zsajtár csávával. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. sajtárdonga; 2. fejősajtár.
