1. Olyan <személy, testrész>, akin, amelyen seb van; sebekkel borított, sebesült. Sebes láb. Sebes a keze, megvágta. Jer, merre én vezetlek; egykor a Sebes vitéznek elkötéd sebét, Bízd rá magad most, és jőjj innen el. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Olyan (élő fa), amelynek vmely részén seb, vágás van; sérült. Sebes ág.
2. (ritka) Olyan, amin fekély, kelés, kiütés van. Sebes a lába.
3. (átvitt értelemben, régies) Megbántott, megsértett, fájó. Menj az éjszaknak havasin keresztül, Csak ne felejts el. | Ott is, oh ott is tied e sebes szív, Mindenütt kísér, veled él, veled hal. (Berzsenyi Dániel)
4. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmely fogyatkozása miatt könnyen kikezdhető, megtámadható, kifogásolható. A költő … alig gerjeszt egyebet utálatnál. S ez kétségkívül sebes oldala marad a darabnak. (Vörösmarty Mihály)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.