sértés
sértés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a sért igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit megsértenek.
1. (jogtudomány) Testi sértés: sérülés, seb, kár okozása vkinek a testén, testi épségén. Könnyű testi sértés: hamarabb gyógyuló sérülés okozása; súlyos testi sértés: nehezebben gyógyuló sérülés okozása. Gondatlanságból okozott súlyos testi sértésért elítélték. Apám súlyos testi sértést követett el egy gyámoltalan nőn. (Tolnai Lajos) Ha a seb nyolc napon belül gyógyul, akkor könnyű testi sértés forog fenn. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Vkinek az emberi önérzetét, méltóságát sértő megnyilatkozás. Enyhe, súlyos sértésnek vesz, tekint vmit; a sértést elköveti, visszavonja, megtorolja; zsebre vágja a sértést. Nem sértés szándékával mondotta. Látszott, a vitéznek hogy ez a szó sértés. (Arany János) Ne haragudj …, hogy megsértettelek. – Adok is én a te sértésedre valamit. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): becsületsértés; fegyelemsértés; felségsértés; függelemsértés; határsértés; jogsértés; magánlaksértés; szabálysértés; széksértés; titoksértés; törvénysértés.
