sezlon
sezlon [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja, (ritka) sezlong -ot, (népies) sezlony
Egyik végén a fej számára kissé magasított, támlátlan, rugózott kárpitozott ülő és egyszemélyes fekvőbútor, heverő. Ledőlt pihenni ebéd után a sezlonra. Bement a hálószobába, Lina … megvetette neki az ágyat, … mert sezlon nem fért ebbe a szűk hálószobába. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): sezlontakaró.
