sürgés
sürgés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (ritka)
A sürög igével kifejezett szapora, élénk v. izgatott tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi sürög; friss, fürge mozgás, forgolódás, járás-kelés. A háznép, a hivatalnokok sürgése; a hangyák sürgése. Mi az a nagy sürgés? Lett zavar és sürgés a Rozgonyi háznál. (Arany János)
