sürgés-forgás
sürgés-forgás főnév -t, -a (csak egyes számban, a második tagját ragozzuk)
A sürög-forog igével kifejezett tevékenység; sürgés. Nagy sürgés-forgás; lázas sürgés-forgás; a háziasszony, a pincérek sürgés-forgása. A gyárban nagy sürgés-forgás észlelhető. Az egész határ csupa sürgés-forgás. A pók fel s alá szaladgál …, nagy sürgés-forgásban van, mint a halász, aki cápát fogott. (Mikszáth Kálmán) A lovas csősz lakása előtt nagy sürgés-forgás van, mivelhogy Czirok István lovas csősz sertést vágott ma. (Tömörkény István) A konyhában egyre nagyobb a sürgés-forgás, csörömpölés és lárma. (Kosztolányi Dezső)
