sürgetős
sürgetős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (népies) Sürgős. Sürgetős munkám van otthon, Fogva én itt nem űlhetek. (Arany János) Nini! Önnek egy levele van a zsebemben, fogja; nem lesz nagyon sürgetős, elolvashatja otthon. (Jókai Mór)
2. (ritka, régies) Olyan, ami sürget; sürgető. Elvégre elég sürgetős alkalom adta elő magát. (Jókai Mór)
sürgetősség.
