szakadár
szakadár főnév -t, -ok, -ja (rosszalló)
1. (vallásügy, régies) Az a római katolikus hitételeket valló személy, aki a pápa főhatóságát nem ismeri el. Az egyházi történészek a görög keletieket szakadároknak nevezték.
2. (politika, sajtónyelvi) Vmely pártból, szervezetből, közösségből politikai, világnézeti, elvi okokból v. egyéni érdekből kivált személy. Munkásáruló szakadár; a szakadárok magatartása.
3. jelzői használat(ban) Szakadárként (1, 2) viselkedő <személy, csoport>. Szakadár egyház pap; szakadár frakció, párttag, szakszervezet; a munkásárulók jobboldali szakadár csoportja.
4. jelzői használat(ban) Szakadárra (1, 2) jellemző. Szakadár magatartás, meggyőződés, vélemény.
szakadárság.
