szerdék [2]
szerdék [2] [ë] főnév -et, -e [ë, e] szérdék (rendsz. csak egyes számban) (népies, régies)
Tej, különféle alakban (aludttej, félig megaludt tej, vajtartalmától megfosztott tej). Jó szerdékre várják a macskát, s akkor tudom el is hallgat. (Kölcsey Ferenc) Számos apró szentek | … úgy környezik a királyi széket, Mint a éhes macskák a meleg szérdéket. (Sárosy Gyula)
szerdékes.
