szerecsen
szerecsen [e-e ë v. e-e-e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] és melléknév
1. (népies, régies) Néger. Szóláshasonlat(ok): fekete, mint a szerecsen: nagyon sötét bőrű, kül. ilyen arcbőrű <ember>. A szobában nem volt senki, csak… a három szerecsen ajtónálló. Szoborként álltak. (Gárdonyi Géza)
2. (elavult) Arab. Jó szerecsen lovak Alattok ugrálnak, Hogyha trombita riad. (Balassi Bálint) Egy fekete szerecsen ló volt alatta, De képíró falra szebbet nem írhatna. (Zrínyi Miklós) Egyiptom szélyin [= szélén] is a szerecsenek mind sátorok alatt laknak. (Mikes Kelemen) || a. (régies) Mór.
3. (történettudomány) Izmaelita.
Szólás(ok): szerecsent mosdat: hiábavaló kísérletet tesz vki hibáinak, mulasztásainak mentegetésére.
