szűnte
szűnte [ű-e v. ü-e] főnév (személyragos) ..tük v. (régies) ..tök; ..tét (ritka, irodalmi nyelvben)
Vmely folyamatnak, benyomásnak, hatásnak bekövetkezett (meg)szűnése. Légy könnyen ingó, mint a gyenge fa, Mely szinte földig hajlong a szelekben, De szüntökön kinyujtja ép fejét. (Vörösmarty Mihály) Az emberek szíveiből elmúl az első ijedtség az első csapás szűntével. (Jókai Mór)
