szürkület
szürkület [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az az időtartam, amikor a napkorong még v. már a látóhatár alatt van, de már nincs v. még nincs teljes éjszakai sötétség. Reggeli, hajnali szürkület; alkonyi, esti szürkület. Ide járnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben. (Petőfi Sándor) Csendes nyár szürkületben Üldögéltünk a lugasba ketten. (Tompa Mihály) Sikolts belé a szürkületbe Egy tüzes dalt a rózsafakadásról. (Tóth Árpád) A reggeli szürkületben élesen rajzolódnak ki Csepel házai. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A régi idők homályosan derengő távlata. Egyéb történeti nyomok az őskor szürkületében elvesznek szemeink elől. (Csengery Antal) A monda és történelem szürkületéből… kiemelkedett Bánk tragikai alakja. (Gyulai Pál)
szürkületi.
